világnéző

A balti államokban 1990-ben közel 8 millió ember élt, ma csak 6,3 millió, tehát 24 év  alatt 1,7 millió fővel csökkent a lakosságszám. Ez nagyon durva csökkenés annak fényében, hogy milyen kicsi bázisról indultak. Ez idő alatt Magyarország népessége fél millióval csökkent, csak a jelenleg 2,9 milliós Litvánia 750 ezer főt vesztett, Lettország 650 ezret, de a nem baltiak közül Bulgária is másfél milliós mínuszban van. Elképesztő számok ezek ilyen kis népességű országok esetében, ezért  felmerül a kérdés, meddig lehet ezt még bírni? Ilyen tempó mellett közeleg az összeomlás, hiszen ezen feltételek mellett nem lehet egy ország gazdaságát működtetni, pláne nem a minden téren növekedés orientált kapitalista világban.

Továbbá mindez azt is jelenti, hogy az Unióban súlyukat is vesztik ezen tagállamok, mivel ott a népesség nagysága a döntő. Románia például, azért korrigálta 20 millió fölé a népszámlálás eredményét, hogy ne veszítsen uniós pénzeket. Az alábbi grafikonon az látható, hogy az újonnan - tehát 2004 óta - csatlakozott tagállamok együttes népessége hogyan változott 1990 óta. Lengyelországot szándékosan kihagytam, hogy a kisebb tagállamok esetében szemléltessem a tendenciákat. Egyébként Lengyelország közel fél milliós pluszban van, bár nem tudom mennyire lehet elhinni, hiszen elméletileg nagyon sokan vándoroltak ki, azonban lehet, hogy ott ennek ellenére beleszámolják őket is, pénzügyi és politikai megfontolásból, hiszen nagyon szeretnek középhatalomként tetszelegni.

Összességében elmondható, hogy az ábrán jelzett országok össznépessége 1990-ben közel 74 millió fő volt, ami mára 67 millió főre apadt, tehát együttesen is csak egy Franciaország érdekérvényesítő erejével érnek fel. Ilyen tendenciák mellett nem sok szavunk lesz az EU-ban még közös fellépés esetén sem.

Forrás: Eurostat

Az Eurostat legfrissebb adatai szerint az Európai Unióban 507,4 millió ember él, ami 1,7 milliós növekedés a 2013 január 1-jei népességszámhoz képest. Mindezt árnyalja, hogy a természetes szaporodás ebből csupán 80 ezer fő és közel 1 millió fő "nyereség" származik az adatok pontosításából. Azonban jelentős volt az EU-n kívüli bevándorlók száma is, ami 700 ezer ember pluszt tett ki.

Országokra lebontva nagyon változatos képet kapunk és ami a lényeg Magyarország ebben a tekintetben is rosszul teljesít. Ugyanis itt az egyik legrosszabb a mortalitási ráta értéke az ezer lakosra jutó 12,8 halálesettel, ennél csak Litvánia, Lettország és Bulgária produkált magasabb számot. Ennek köszönhetően - és persze a nem túl magas születési rátának is - 36 ezer volt nálunk a természetes fogyás, de 4,3 ezer bevándorlási pluszt is jeleznek a statisztikusok, ami jóval elmarad a korábbi 15 ezres értékektől.

A népesedésben jól látszik a törésvonal a fejlett és az elmaradott országok között, hiszen a bevándorlás a perifériákon nem pótolja a természetes fogyásból adódó veszteséget. Nem úgy, mint például Németországban, ahol a 210 ezer fős csökkenést a 437 ezer bevándorló kompenzálta tavaly. Érdekes azonban, hogy az EU legnépesebb tagállamában, alig 685 ezren születtek 2013-ban, míg a 15 millió fővel kisebb népességű Franciaországban 810 ezer élveszületést regisztráltak. De a szintén hasonlóan kisebb népességű Egyesült Királyságban is jóval többen jöttek világra, ami kiegészülve a bevándorlással, előre vetíti, hogy mely országok lesznek az EU legnépesebbjei a jövőben.

A szomszédos országok közül Ausztriának, Szlovéniának és Szlovákiának nőtt a népessége, utóbbi kettőnek a természetes szaporulata is pozitív volt, míg Ausztriában az 55 ezres bevándorlási többlet ellensúlyozta az enyhe fogyást. Romániában majdnem 80 ezerrel csökkent a lakosságszám, így már 20 millió alatt vannak, Horvátországban pedig 15 ezerrel. A nem EU tag Szerbia azonban még nagyobb problémákkal küzd, a természetes fogyás mértéke 35 ezer fő volt 7,1 millió lakosra és erre jöhet még az elvándorlás, amiről nem publikáltak adatot.

Összességében elmondható, hogy a nyugati tagállamok az EU-n belüli és kívüli bevándorlókkal pótolják veszteségeik, míg a szegényebb országok elsorvadásra vannak ítélve a nem vonzó életkilátások miatt.

Az Ukrajnában és Irakban kialakult válság némiképp háttérbe szorította a szíriai polgárháborút a világsajtóban, azonban továbbra is súlyos harcok folynak az országban immár több, mint 3 éve. Asszad elnök ugyan megnyerte a júniusi választást, ahol a harcokba belefáradt emberek a békére szavaztak, azonban a kormánynak nincs meg a kellő ereje, hogy újra egyesítse Szíriát.

Jelenleg a szír hadsereg körülbelül 200 ezer katonával rendelkezik, akik ellen tekintélyes számú felkelő erő harcol, majd 150 ezer ember. Persze totális a káosz, gyakorlatilag mindenki-mindenki ellen van, hiszen a mérsékelt felkelőket  támadják a keményvonalas dzsihádisták is, akiknek száma az utóbb említett szám kb. fele. Ebbe nemcsak a hírhedt ISIS egységei tartoznak, hanem számos más frakció is. Na és persze ott vannak még a kurdok, akik gyakorlatilag önállósították magukat.

A kormány ellenőrzése alatt nagyjából az ország fele áll, főleg a sűrűbben lakott területek. Elkeseredett harcok északon Aleppónál és a déli határvidéken folynak. Az áldozatok száma a 250 ezerhez közelít, ami lehet csak alulbecslés, hiszen a harcoló felek nem riadnak vissza az indokolatlan vérengzésektől. A szír hadsereg haditechnikája is rendesen fogy, most ugyan hasznát veszik a több ezer szovjet tanknak és páncélozott járműnek, amit egykoron felhalmoztak, de ezek az elavult fegyverrendszerek könnyen áldozatául esnek a nyugati technikával ellátott lázadóknak. Ezért egyre kisebb az esély arra, hogy külföldi beavatkozás nélkül, pusztán katonailag, tehát az egyik fél győzelme által megoldódik a helyzet. Asszad csak, úgy tudna nyerni, ha a Nyugat és az Öböl menti államok nem támogatnák tovább a felkelőket, de lehet már ez is késő, ugyanis rengeteg az országban a mindenre elszánt dzsihádista, akik aligha adják meg magukat. Nagy valószínűséggel évtizedes problémának néz elé a térség, ha minden így marad.

A legújabb hírek szerint az orosz szakadárok egyre jobban szorulnak vissza Ukrajnában, sorra vesztik el az általuk uralt településeket. Kétségkívül a nap híre Szlovjanszk feladása, amely város igen fontos fellegváruk volt. Mindez Putyinnak is igen nagy gondot jelent, hiszen ő a válság elhúzódására játszik, mivel beavatkozni nem akar vagy inkább nem tud. Oroszország elment a falig, katonai beavatkozása esetén országa gazdaságát pár hónap alatt romba döntené a Nyugat. Hiszen bármennyire is érezte magát erősnek Oroszország, rá kellett jönniük, hogy nem azok. Már a Krím ellátása és beolvasztása is komoly gondokat okoz.

Viszont, ha Putyin nem védi meg saját népét, akkor is népszerűsége komoly csökkenésére számíthat. Eddig minden propagandával a nagy orosz büszkeséget és erőt hirdette - a téli olimpia megnyitója is ilyen volt - most meg kénytelen szánalmasan meghátrálni. Hol van hát a rettenthetetlen Oroszország, amelyet tisztel a világ? Még a szomszédban is orosz állampolgárok halnak meg nap, mint nap. Ez így komoly blama lesz, bármit is tesz Putyin.

Oroszország egyre jobban szorul vissza és a hatalmi játszmákban vesztésre áll. A népessége túl kicsi (ráadásul fogy is) ahhoz, hogy megfelelő gazdasági erőtér lehessen, ezért is lenne fontos számára, hogy a létrehozott Eurázsiai Unió tagja legyen a 42 milliós Ukrajna is. Keleten nyomasztóan vetül az üres Szibériára a nagy népességű Kína árnyéka, továbbá a fejlett Nyugat népessége is sokszorosa Oroszországnak. Egy biztos, innen nehéz lesz felállni.